Körömgomba
A körömgomba minden tavasszal téma. Ahogy eddig is minden évben, most is végre tényleg megérkezett a jó idő. Itt a csinos szandik, papucsok ideje. Ezzel együtt jár a szorongás az érintetteknél, mert többé nem lehet rejtegetni azt, ami idáig cipőben volt: a körmöket.
Körömgomba - Egyszer mindenkit érint
Bizony nagyon sokakat érint ez a probléma, nekik szeretnék most egy kis bátorítást adni és tudatni velük azt, hogy nincsenek, nagyon nincsenek egyedül a gondjukkal. Nem, nem szakirodalmi bejegyzést fognak alább olvasni a kialakulásáról, a kezelési lehetőségeiről, hanem néhány gondolatot ahhoz, hogy megtegyék a gyógyuláshoz vezető első lépéseket.
A körömgomba nagyon gyakori probléma, csak senki sem szeret vele „dicsekedni”. A mai napig él sokak fejében az a téves sztereotípia, hogy akinek a „lába gombás, az biztosan híján van a higiéniának”. A legnagyobb csapda az, hogy a legtöbbször azok is így gondolják, akik maguk is szenvednek ettől a körömbetegségtől. Így saját gondolatuk foglyaként takargatják, szégyellik nem csak a lábaikat, hanem saját magukat is, elsősorban maguk előtt. Amíg a láb tulajdonosa értékes időt pazarol a szorongásaira és a vélt félelmeire, addig a fertőzés tovább terjeszkedik a körmökön és roncsolja a köröm szövetét.
Nem minden körömgomba, ami annak tűnik
Több vendégem is nagyon nehezen vette rá magát arra, hogy leküzdje a szégyen érzését és eljöjjön hozzám. Tudom milyen érzés volt nekik először kibújni a cipőből. Tudom azt is, hogy bármi, ami a körmön sárga és/vagy vastag, vendégeim azonnal gombát kiáltanak. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy az esetek döntő többségében nincs igazuk. Többnyire igazuk van, de kis százalékban az is előfordul, hogy az első konzultáció alkalmával azt tudtam mondani, hogy nem, ez nem gomba.
Ezért az első és legfontosabb lépés a diagnózis felállítása szakember által. Igen, ehhez ki kell bújni majd a cipőből és a zokniból, de ha ez megtörtént egyszer, akkor másodszorra már sokkal kevésbé lesz kellemetlen. A további alkalmakra pedig olyan természetesen fog tudni kibújni a lábbelikből, mintha soha nem is létezett volna a szégyen érzése odabenn. Ez pedig nagyon felszabadító tud lenni! Ha a lélek örvend és felszabadul az egó téves szorításából, akkor a gyógyuláshoz vezető út is rövidebb és biztosabb lehet.
Első lépés nélkül nincs második
Tudom, hogy nem könnyű megtenni az első lépést. Az ember önmagával folytatja a legnagyobb küzdelmeket. Megértem, hogy a sztereotípiák nagyon erősek. Viszont az emberi életidő értékes perceiben mindig van lehetőség máshogy dönteni és cselekedni, mint azt megelőzően.
Legyen a ma döntése tehát:
Lehúzom a cipőmet, megmutatom a lábamat!
