A körömgomba igen, kicsit vesszőparipám lett újra
A körömgomba körül még mindig rengeteg hit és tévhit kering. Én pedig nagyon szeretnék segíteni, eligazodni minden érintettnek, és azoknak is, akik csak közvetve érintettek. Szülők, feleségek, akik szeretnék megoldani gyermekük, párjuk, családtagjuk problémáját. Nagy általánosságban elmondható ezen a területen is, hogy a nők többet foglalkoznak vele, csak úgy, mint az egészséget érintő más kérdésekkel is. Az egészségtudatos hozzáállás még mindig és döntően női princípium, amit én személy szerint nagyon sajnálok, hiszen a férfiak egészsége is ugyanaz az egészség, mint a nőké vagy a gyermekeké. Egy lassú változás azonban érezhetően megkezdődött, egyre több férfi vendég tartja fontosnak lábai egészségét, ami számomra nagyon örvendetes és bizakodásra ad okot.
A férfiak és a lábápolás
A férfiakról elmondható, hogy ők tudatosabban és gyakorlatiasabb módon keresik a megoldást, őket kevésbé lehet szép képekkel a közösségi média felületein elérni, őket az eredmények, az ok-okozati összefüggések érdeklik és a legtöbbjük innen, a weboldalamról kerül végül „kezeim közé”.
Ezért újra és nekifogok, hogy beszéljek erről a témáról gyakorlatiasabban, hol kicsit szakmásan, hol pedig az emóciók által vezérelve. Természetesen nem titkolt módon azért, hogy végül mindenkihez eljuthasson az az információ, ami nem más, mint hogy a körömgombára van megoldás!
A körömgomba megjelenése
A körömgomba ma már szinte népbetegségnek számít, általánosságban elmondható, hogy nemre, korra függetlenül bárki lehet érintett benne. Természetesen vannak olyan csoportok, foglalkozások, sportok, ahol ennek fokozottabban vannak kitéve a páciensek. Ezek lehetnek elsősorban a cukorbetegségben szenvedők, a különböző artériás vagy vénás rendellenességben szenvedők, illetve egyes belgyógyászati betegségekre szedett gyógyszerek (például kemoterápia után) mellékhatásaként is jelentkezhet.
Sportolás
Futóknál, futballistáknál és rendszeresen úszni járóknál is gyakrabban fordul elő, hiszen sportoláskor a cipőkben állandó terhelésnek, nyomásnak vannak kitéve a láb körmei, az uszodákban pedig az állandó nedves környezet „gondoskodik” hogy a fertőződés kockázata nagyobb legyen. Munkájuk során a leginkább azok veszélyeztettek, akik munkavédelmi bakancsot kell hordjanak, itt az acélbetét az, ami állandó irritációnak teszi ki a körmöket. Ma már nem kérdés, hogy az egészség nagyban függ az egyén általános őt ért stresszétől, illetve attól, hogy azt ő hogyan éli meg. Mindezeket csak azért soroltam fel, hogy érzékeltessem a bekezdés első mondatában leírtakat: mindenki lehet érintett.
Ezt pedig azért tartom fontosnak újra és újra elismételni, hogy azt tudjam érzékeltetni, hogy a legtöbb esetben köze nincs ahhoz a téves nézethez, hogy az általános higiéniához lenne köze ennek az elváltozáshoz.
Bízom benne, hogy ennek gyakori ismétlésével csökken a szégyenérzet, ami miatt a legtöbbször először mindenki dugdossa a lábait, titkolja és otthon, különböző házi praktikákkal próbálja megoldani a körömgombásodását.
Tévhitek a körömgomba házi kezelésével kapcsolatban
- ecetes vízben való áztatás
- hidrogénperoxidos pezsegtetés
- szódabikarbónás vízben való áztatás
- keserű sós vízben való áztatás
- teafaolajjal való ecsetelés
- gyógyszertárakban kapható ecsetelők használata
- színes, általában jó erős piros lakkokkal való elfedése
- körömfelszín csiszolása, beteg rész eltávolítása
Ami pedig általában kimarad az otthoni ápolásból
- cipők, papucsok fertőtlenítése
- fertőzés során már használt ágyneműk cseréje, fertőtlenítése
- a zoknik kifordított mosása
- különböző tehermentesítők, körömvédők használata (sport, munkavédelmi bakancsok viselése során)
Ezek nélküli pedig még a szakember által végzett kezelés sem fog eredményt hozni, pláne nem az otthoni praktikák.
Mit miért ne?
Körömgomba kezelése teafaolajjal
Magam is a természetesség híve vagyok, lehetőség szerint kerülöm a gyógyszereket. Nincs bennem alap ellenérzés azzal kapcsolatban, ha valaki megpróbálja otthoni praktikákkal elkezdeni kezelni a körömgombáját. Viszont ha ezt teszi, akkor egyrészt társítsa hozzá a járulékos fertőtlenítéseket is, tudjon róla, hogy a teafa olaja allergiás tüneteket okozhat. Hígítatlanul szárít és a körmöt tovább színezheti sárgára. Az ecetes víz szintén nagyon szárítja a bőrt, ezért ez például cukorbetegeknél, onkológia kezelés alatt állóknál, ahol a bőr amúgy is sérülékenyebb kifejezetten kerülendő.
Körömgomba kezelése hidrogénperoxiddal
A kiszáradt bőrön mikro sérülések keletkezhetnek, amiken keresztül a kórokozók bejuthatnak a szervezetbe. A hidrogénperoxid reneszánszát és boszorkányüldözését egyaránt éli, tény, hogy ma már a modern sebellátásban egyértelműen kerülik granulációs szövet károsítása miatt, viszont egyes alternatív gyógyászati fórumokon elérhető és csoda „gyógyszerként” tartják számon számos betegség kezelésében. Én személy szerint praxisomban lehetőleg kerülöm a használatát.
Körömgomba kezelése szódabikarbónával
A szódabikarbóna és a keserű só szintén reneszánszát éli, tulajdonképpen ellenérvem annyi van velük szemben, amit már az ecetes vízben való áztatásnál leírtam, csak itt nem a szerek, amik a szárítást okozzák, hanem paradox módon maga a víz, amely végül kiszárítja a bőrt.
Ezért ha valaki megpróbálja ezeket a módszereket, akkor mindenképpen szükséges utána a bőr visszahidratálása magas urea tartalmú lábápoló krémekkel. A gyógyszertári ecsetelőkről azt tudom elmondani, hogy személyesen úgy tapasztaltam még senkinek nem hozta meg a várt eredményt, viszont jó sok pénzt elköltött rájuk. Természetesen tudom, hogy a skála azon oldalával találkozom én, akiknél nem volt gyógyulás, így a saját felmérésem egyáltalán nem mondható relevánsnak. Ezek használatához csak annyit fűznék, hogy egy megvastagodott, elhalt szarurétegen keresztül nem tud hatóanyag kerülni oda, ahol a leginkább szükség lenne rá.
A körömgomba elfedése
A probléma elfedése körömlakkal a lehető legrosszabb megoldás és valójában struccpolitika. Felülről valóban elképzelhető, hogy nem látszik a körömgomba, de szemből biztosan. Így azt a célt, amiért viselője kitalálta egyáltalán nem szolgálja, hiszen arról van szó, hogy ő maga nem látja, viszont rajta kívül mindenki más igen, így egyáltalán nem támogatom ezt a megoldást.
A vendégeim nagy része már nagyon tájékozott körömgomba ügyben, így mára eljutottunk odáig, hogy maguk próbálják elvégezni azt a munkát a köröm felületén, amit a szakember is végezne a gombás köröm felületén. Csiszolják, vékonyítják, reszelik, eltávolítják a gombával fertőzött részt. Az irány nem rossz, de gondoljunk csak bele, hogy bizonyos kor után és bizonyos súly esetén már maga az egészséges köröm gondozása is lehet kihívás, nem látjuk pontosan, nem férünk oda, nem esik kézre, nagyobbat csípünk, belevágunk, beleszúrunk, közben görcsöl a hát, nyüszít a derék…
És akkor itt van újra a fertőtlenítés fogalma. Vajon otthon mindig kellő alapossággal le van fertőtlenítve az eszköz? Egyáltalán fertőtlenítik-e előtte és utána is? Biztosan a megfelelő szerrel és behatási idővel történik a fertőtlenítése csipesznek, ollónak, reszelőnek? Bizony ezekre a legtöbb esetben az őszinte válasz az, hogy nem. Pedig a körömgomba kezelése során ez az egyik legfontosabb tényező: az újra és visszafertőződés elkerülése. Még a szakember által segített kezelések buktatója is a legtöbb esetben ez, elmarad az otthoni fertőtlenítés. Magam is elismerem macera. Olyan banális és megfoghatatlan, hogy úgy tűnhet ez valami ostoba frázis, amihez és amivel a lábápoló szakember ragaszkodik és mentegetheti magát kicsit.
A körömgomba kezelés sikere
A legőszintébben mondom, hogy egyik sem! Tényleg ezen múlik a kezelés sikeressége. Itt már valóban nagy szerepe van a fokozott higiéniai szabályok betartásának, mert e nélkül hosszú hónapok eredménye mehet a sutba. Az ember gyarló, ha nincs, aki számon kérje, akkor bizony hajlamos kicsit „patópálosan” viselkedni: majd holnap lekezelem, majd holnap fertőtlenítem a cipőm, ma még belebújok, ma még levágom ezzel, majd holnap megveszem az erre való fertőtlenítő szert, stb. Ezért is jó, ha van, aki végigkíséri az úton a vendéget. A jó szakember azon kívül, hogy megfelelően ellátja (megfelelő eszközökkel és hozzáértéssel!) és kezeli a beteg körmöt bíztat, bátorít, ismétel. Támasz, ha oda lesz a kedv, lendület és a vendég feladni készül, mert éppen szélmalomharcnak éli meg az állapotát. Én ilyenkor előkapom a telefonom és mutatok egy képet, hogy honnan indultunk el. Általában ez segít átlendülni a holtponton és újult erővel nézhetünk együtt szembe ezzel a körömfertőzéssel.
Az otthoni ápolás másik veszélye, amire még nem tértem ki, az a különböző sérülések okozása. Egy megvastagodott, fellevegősödött körmöt egyáltalán nem mindegy, hogy milyen eszközzel és hogyan távolítunk el. Sérülés nélkül ez általában nem is szokott sikerülni. Természetesen nem kell rögtön farkast kiáltani, ha csak egy kis bevágás keletkezett, de ha ez elkerülhető, akkor miért is kellene ennek bárkinek is kitennie magát?
A hosszúhosszú sorok után adódik a kérdés:
Mi körömgomba ellen a legjobb?
Az, ha rendszeresen, problémától és állapottól függően, 3-4-5-6 hetente szán magára egy kis én időt és bejelentkezik a szakemberhez. Mint minden másban (diéta, edzés, tanulás) ebben is a rendszerességben van a kulcs. Én hiszem, hogy bármilyen erős, elszánt, okos, szorgalmas valaki, akkor is szükség van a visszacsatolásra, jelzésre, segítőre, szakemberre, ez pedig körömgomba esetén nem más, mint a pedikűrös. Ennek az elváltozásnak is, mint minden más egészségestől eltérő állapotnak, vannak mélységei és magasságai. Egy jó segítő pedig azért kell, hogy legyen, aki segít, ha gödörből kell kikecmeregni és akkor is, ha földre kell picit visszahúzni, mielőtt még szárnyak égnének el a nap tüzében.
