Sorsfordító döntés
Sorsfordító döntés mindenki életében egyszer akad. Hogyan jutottam el oda, hogy problémás lábak szakértője leszek? Mi vezetett az utamon és honnan kaptam erőt, támogatást?
Amikor tanulni kezdtem a lábápolás szakmát, felkerestem néhány már profi kolleganőt, hogy mentoráljon engem. Szerettem volna egy mestert, aki tanítványául fogad, mert szerettem volna jó, nagyon jó lenni, abban amit csinálok. Tisztában vagyok a képességeimmel, a korlátaimmal és azzal a felelősséggel, alázattal, ami ennek a szakmának a művelésével jár.
Akkor falakba ütköztem, háromból három visszautasításba futottam. Talán ez volt az oka, hogy a negyedik általam kiszemelt kolléganőhöz már nem mertem fordulni. Magamban kezdtem keresni a hibát. Féltem, hogy már-már ijesztő lehet az a rajongás, az a szerelem, amivel ehhez a munkához állok, illetve, ahogyan ezt én szavakba öntöm. Talán furcsának hat mostanság ez az érzelmi elkötelezettség, ami engem jellemez. Ha valamit csinálok, ha valami érdekel, akkor arra a teljes valómat (tudatom, testem, lelkem, szellemem) ráállítom.
Nincs lehetetlen
Maradt tehát az egyéni megvalósítás, de ez nem szegte kedvem. Tanfolyamról, tanfolyamra mentem és képeztem magam tovább. Még mindig úgy érzem, hogy hiányzik az értő szem, az értő kéz, a visszajelzés, a visszacsatolás. A legjobban az hiányzik, hogy valaki, akire én felnézek, akiről tudom, hogy profi, azt mondja: „Nyugi kisanyám, jó vagy és leszel még jobb is, te tényleg erre születtél!:)”
Tudom, hogy a vendégek visszajelzése a legjobb monitorozás, amiben nincs is hiba, de mint életemben sokszor, most sem a legjobb időben döntöttem valami mellett. Úgy látszik, szeretek nehezített pályán mozogni. 2020 augusztusban megnyitottam a saját kis stúdiómat, ahol jelenleg is dolgozom. Mire minden összeállt, jött a COVID második hullám… Így ez most a nagy várakozások és a nagy csend időszaka, de egyet tudok: biztosan kitartok és mindent megteszek, hogy egyszer csak tele legyen a naptáram.
Ez a lehetőség úgy robbant az életembe, mint egy váratlan, nagy, igazán felforgató szerelem, hiszen néhány évvel ezelőttig elképzelni sem tudtam, hogy valaki csupasz talpához hozzáérjek! Én nem csókolgattam a lányaim gömbölyű talpikóit, mikor csecsemők voltak, egészen egyszerűen nem az a típus voltam.
Buddha
Időközben elkezdtem az embert, mint nem pusztán fizikai lényt szemlélni. A lét számomra nem csupán, egy véges valami, és ahogyan sokan mások, én is elkezdtem az élet értelmét keresni. Rám talált a spiritualitás és általa az érintés hatalma, intimitása.
Elvégeztem az alternatív lélekgyógyász képzést Miskolcon, majd ugyanitt pszichológiát hallgattam, két évig. A távolság azonban közém és a diploma közé állt, de a vágy nem szűnt meg bennem – Pandora szelencéje kinyílt -, hogy jobban megismerhessem önmagam és az emberi természetet.
Beiratkoztam a Buddhista Főiskolára, ahol buddhista tanítóként végeztem. Ekkora már biztos volt, hogy segítő szakmában szeretnék elhelyezkedni. Világossá vált számomra, hogy tényleg semmi más maradandó érték nincs a világban, kizárólag a szeretet, a törődés, az, amit másoknak adunk. Hospice házban szerettem volna elhelyezkedni, mert egyre erősebben élt bennem az a késztetés, hogy akkor és ott segíthessek, ahol a legnagyobb szükség van rá. Nagyon sok olyan dolog van amire a legtöbben még mindig tabuként gondolnak. Megérintett az elmúlás magányossága. Ahol a figyelem ott az energia.
Ex Oriente Lux
Egyre több olyan emberrel találkoztam, aki valamiféle betegségben szenvedett, akinek segítségre volt szüksége és akinek ahhoz, hogy jobb napja legyen elegendő volt az értő, odafigyelő figyelem és egy érintés, egy ölelés. A keleti gyógymódok felé fordultam, ahol az embert, mint energia halmazt tekintik és ahol a betegséget nem csak fizikailag kezelik.
Ekkora már nem volt kérdés bennem, hiszen önmagamon is megtapasztalhattam, hogy micsoda erő, intimitás és szeretet van az érintésben, kezeink ontják magukból az éltető, mindent átszővő energiát.
Így került először egy lábikó, egy talp, pontosabban kettő a kezeimbe. Itt történt meg a sorsfordító Csoda. Olyan mélységes hála érzése töltött el, hogy valaki odaadja a kezembe a lábát, olyan intim volt a pillanat, hogy még ma is megérint, ha csak visszagondolok rá.
Összegeztem magamban, hogy mi az, amit tudok, hogyan tudnám ezt a legjobban hasznosítani és igen az is hajtott, hogy újra és újra én is érezhessem ezt a szinte földöntúli állapotot. Nem, nem az önzőség motivált, hanem az a módosult tudat állapot, az a szolgálat érzet, amit akkor éreztem. Igen, alázat, szolgálat, szeretet.
Új élet, Új Irány
Hosszú, hosszú idő után a keresés érzete megszűnt bennem, valóban sorsfordító döntést hoztam. Megtaláltam, amit kerestem: a lábak gyógyításával szeretnék foglalkozni!
Hogy végül mikorra és milyen buktatókkal sikerült az iskolát elvégeznem, az is egy külön történet, de semmi sem tudott eltántorítani. Pont, mint egy szerelmes, aki mindent megtesz azért, hogy találkozhasson újra, meg újra kedvesével és tényleg semmi, de semmi nem tántoríthatja el ettől. A lábikók lettek az én szerelmeim.
Szerencsés vagyok, mert a családom támogat, a kedvesem, a lányaim, a szüleim imádják a rajongásom, a jó kedvemet, az izgulásomat, ahogy egy-egy munkára készülök, vagy arról mesélek nekik. Persze volt már mindenkinek minden a lában, volt, hogy már menekültek előlem, ha az éppen aktuálisam megszerzett tudásomat akartam volna megmutatni rajtuk.
Jelenleg építem fel magamat, a vendégkörömet, keresem az új lehetőségeket, tanfolyamokat és továbbra is fejlesztem magam, a tudásom, a hozzáállásom, hogy a vendégeim is érezzék azt a nyugalmat, biztonságot és gyógyító energiát, amit én át szeretnék adni nekik.
Szolgáltatásaim széles palettát foglalnak magukba és rugalmasan kezelem vendégeim igényeit. Akár gombás köröm problémával keres meg, akár professzionális pedikűrig Callux termékekkel igénye van, bízom benne, hogy Ön is megtalálja azt az ellazulást nálam, ami valódi élménnyé teszi a lábápolási szolgáltatásom.
